Rég láttam már olyan szórakoztató vígjátékot, mint a nemrég mozikba került Miért pont ő? Adott egy apuci pici lánya karakterű lány, (Stephanie) aki egyetemi évei során megismerkedik egy bohókás, meglehetősen mocskosszájú, de legalább annyira találékony és sok meglepetést ígérő férfival - Lairddel - de abszolút nem ebből a szemszögből zajlik a történet, hiszen már több éve együtt vannak, amiről a lány szülei mit sem sejtenek, egészen addig, amíg Ned, Stephanie apja születésnapján Laird be nem sétál az ünnepi köszöntővideóba meglehetősen szabados módon - ennek hatására elkezdődik az igazi kaland, meghívják a lány szüleit Ned otthonába, ahol az apa fejében hamar megfogalmazódik a kérdés, Miért pont ő kell a lányának? A sok vicces helyzet közepette azért szépen kibontakozik, milyen érző szíve és sok jóindulata van Lairdnek, a kérdés már csak az, ezt Ned is felismeri-e a sok lehetetlenül vicces szituáció közepette. A filmről itt láthattok egy rövid magyar trailert.

A napokban újra elkezdtem filmeket nézni online, és egész kis gyöngyszemekre akadtam. Ilyen ez a végtelenül egyszerű, de mégis nagyszerű történet, az Adam Sandler főszereplésével készült Esti mesék című vígjáték, mely jó kikapcsolódást nyújthat kicsiknek és nagyoknak, családoknak és barátoknak egyaránt. Adott egy balul járt főhős, Skeeter, két vidám gyerkőc, egy komolyabb, de legalább olyan kedves hölgy, és néhány varázslatos történet, mely ha a gyermekek tovább szövik, másnapra valósággá válik. Mindenkinek ajánlom, aki egy vidám, nem túlgondolt filmre vágyik, és hatalmas bónusz pont jár a film kabalájáért, Gülükéért. Hogy milyen is ő valójában, az maradjon titok.

Alig nyitotta meg a kapuit a blog augusztus elején, én bizony pár bejegyzés után jól itt is hagytam. Így volt ez már nem egyszer, ha blogírásba kezdtem, és ki tudja, talán marad is. De ma valahogy ismét megjött a kedvem az íráshoz, és időm is jut rá, úgyhogy mondhatjuk hogy ismételten belevágok. Újítottam egy picit a kinézeten, és kicseréltem a már meg nem jelenő képeket a bejegyzésekben. És hogy mi is történt az elmúlt hónapokban? Megszámlálhatatlanul sok dolog. Mondjuk az, hogy első éves egyetemista lettem, mostanra pedig már az első vizsgaidőszakomon is túl vagyok. Nem volt egyszerű, rengeteg ébren töltött éjszakával járt, de végeredményben túl vagyok rajta. Most nagyjából egy hónapig itthon lehetek, nem pedig Budapesten. Azonban ha folytatódik a tanítás, már egy egészen másféle rendszerbe fogok visszacsöppenni, hiszen végre összeköltözöm két barátnőmmel, akik egyben csoporttársaim is, amit már nagyon várok. Ahol eddig laktam, azt a helyet nem igazán szerettem, és messze is volt minden lényeges helytől, most azonban javulni fog a helyzet, viszonylag központi helyen leszek. Így sokkal jobban fognak eltelni a hétköznapok. Persze ugyanúgy fogom várni a hétvégéket, amikor végre itthon lehetek a barátommal és a családommal. Most is sokkal jobban érzem magam itthon. Hiányoznak az ottani barátaim, na meg persze az olyan szép részek, mint a Hősök tere, a Vajdahunyad vára, vagy éppen a Halászbástya, de mégis itthon az igazi. Hamarosan érkezem majd új bejegyzésekkel, addig is legyen szép napja mindenkinek! 

Bár csak jövő vasárnap fogok rendesen felköltözni Budapestre (12-én kezdődik majd a tanítás), a beiratkozás, és egyéb programok miatt az utóbbi hetekben többször is eltöltöttem 1-2 napot a fővárosban. A kezdeti rossz érzéseim nagy része elhalványult, és egyre több pozitívumot fedeztem fel néhány nap alatt, ezekből gyűjtöttem össze néhányat.

1. A távolságok megszűnnek

Abban a városban, ahonnan én származom, még egészen jónak mondható a tömegközlekedés, de Budapesten teljesen más, össze sem hasonlítható. Míg itthon fél órákat sétálok, hogy egy jobb boltot elérjek, itt gyorsan felülök a villamosra, és néhány percen belül már elérem, amit szeretnék. Ami nagyobb távolságnak mondható, az a lakás helye az egyetem azon épületéhez viszonyítva, ahová a legtöbb órámat hirdették meg - ez 40-45 perc utazás - de ahhoz képest, hogy itthon 40 percenként járt a buszom, és este fél 10-kor már el is ment az utolsó járat, erre sem panaszkodhatom. 

2. Kirándulóhelyek sokasága

A legutóbbi két napos ottlétem során meglehetősen városnézős kedvemben voltam, és próbáltam besűríteni mindent, ami csak eszembe jutott. Bár nem kellő részletességgel, de bejártam a Budai várnegyedet, voltam a Halászbástyánál, Mátyás templomban, felkerestem Gül baba utcáját, amit már régóta meg akartam tekinteni, az Országházat, és néhány egyéb látnivalót is, amibe csak belebotlottunk. Ezen kívül pedig órák hosszáig tudnám keresni, sorolni mindazokat a helyeket, amiket még fel szeretnék fedezni Budapesten. Ezekről az év folyamán 1-1 bejegyzésben tervezek is mesélni.

Néhány hét múlva megkezdem az egyetemista éveimet, és ez azzalis fog járni, hogy vidékről a nagyvárosba, Budapestre költözöm. Az utolsó napokat részbe hasznosan is próbálom eltölteni, a barátaimmal minél többet találkozni, de néha kellenek azok a lustálkodós, semmittevős órák is, amibe belefér a filmnézés is. Sokáig böngésztem, míg aztán ráakadtam a Serena című filmre. A főszereplő páros, Jennifer Lawrence és Bradley Cooper már sokak számára ismerős lehet így egy párként is, hiszen már több közös filmben is szerepeltek, mint a Napos oldal vagy a Joy. A Serenáról egészen a tegnapi napig nem hallottam. Drámáról lévén szó, kissé nehezen emészthető a történet. Kezdetben szemben találjuk magunkat George Pembertonnal, a gazdag faipari vállalkozóval, akinek karakteréből eleinte annyi érződik, hogy szinte bármit megtehet - és ahogy a szolgálólány esetéből látszik - meg is tesz. Az életében aváltozást újdonsült felesége, Serena hozza, akivel közös élete során jellemfejlődésen is átmegy. Azonban a hányatott sorsú asszony lelkében lévő keserűség és sorstragédiák végül George életébe is visszafordíthatatlan törést hoz. Egy megtekintést mindenképpen érdemel a film, s mivel még nem láttam közös filmben a főszereplőket, összehasonlítási alapom nincs, de ebben a történetben a kettejük között meglévő kémia azon kevés dolog közé tartozik, ami biztosan nem vonható kétségbe.